A szülők túl sok mindent megengednek a gyerekeiknek.
Van miről vitatkozni 6 pont eltérés
András
Egyetértés: 10/10
Szerintem ez egyértelműen így van. Egyre gyakrabban látom azt, hogy a szülők inkább a gyerek barátai akarnak lenni, mint a nevelői. Félnek attól, hogy konfliktusba kerülnek vele, ezért sokszor egyszerűbb mindent ráhagyni. Ha hisztizik a boltban, megkapja, amit akar. Ha nem akar tanulni, nem lesz következménye. Ha tiszteletlenül beszél a felnőttekkel, azt is sokan azzal intézik el, hogy "ilyen a természete". Szerintem ezzel az a legnagyobb probléma, hogy a való élet nem így működik. Felnőttként senkit sem fog érdekelni, hogy valaki éppen milyen kedvében van. A munkahelyen vannak elvárások, a társadalomban vannak szabályok, és minden döntésnek következménye van. Ha ezt valaki gyerekként soha nem tapasztalja meg, akkor sokkal nehezebben alkalmazkodik később. Az is feltűnő, hogy sok szülő minden kellemetlenségtől meg akarja óvni a gyerekét. Ha rossz jegyet kap, a tanár a hibás. Ha összeveszik valakivel, biztosan a másik gyerek kezdte. Ha elveszít egy versenyt, akkor inkább ne is legyen győztes, mert nehogy rosszul érezze magát. Pedig a csalódás, a kudarc és a felelősségvállalás ugyanúgy része az életnek, mint a siker. Nem azt mondom, hogy szigorral vagy büntetéssel kell nevelni. Szerintem szeretettel is lehet határokat szabni. De a határok hiánya nem szabadságot ad a gyereknek, hanem bizonytalanságot. Egy gyereknek szüksége van arra, hogy tudja, meddig mehet el, és hogy a tetteinek következményei vannak. Én úgy látom, hogy ebből ma sok helyen túl kevés jut.
Lilla
Egyetértés: 4/10
Én nem érzem igazságosnak ezt az állítást. Könnyű kívülről azt mondani, hogy a szülők mindent megengednek, de nagyon kevesen látják, milyen nehéz ma gyereket nevelni. A mai szülők rengeteget dolgoznak, állandóan jelen van az internet, a közösségi média és a kortársak hatása, miközben sokkal több elvárás nehezedik rájuk, mint korábban. Szerintem az is változott, hogy mit jelent a jó nevelés. Régebben sok családban természetes volt a tekintélyelvű hozzáállás: a gyereknek nem volt beleszólása semmibe, mert "azért, mert én azt mondtam". Ma sok szülő inkább próbálja meghallgatni a gyerekét, elmagyarázni a szabályokat és partnerként kezelni. Ezt sokan összekeverik azzal, hogy mindent megengednek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kirívó esetek sokkal feltűnőbbek. Ha egy gyerek hangoskodik egy étteremben vagy hisztizik a boltban, azt mindenki észreveszi. A több ezer olyan családot viszont nem látjuk, ahol nyugodtan, következetesen nevelik a gyerekeket. Emiatt könnyű azt hinni, hogy ez általános jelenség, pedig lehet, hogy csak a rossz példák maradnak meg az emlékeinkben. Persze biztosan vannak szülők, akik túl engedékenyek, ahogy olyanok is, akik túl szigorúak. De szerintem nem lehet kijelenteni, hogy a szülők általában túl sok mindent megengednek. Inkább arról van szó, hogy a nevelési módszerek változnak, és minden generáció hajlamos azt gondolni, hogy a következő már rosszabbul neveli a gyerekeit. Ez szerintem mindig is így volt, és valószínűleg mindig is így lesz.
Doe John 2026-07-21 05:44:29
Azért azt ne felejtsük el, hogy régi tekintélyelvű nevelés mennyi szorongó embert teremtett. Ma már tudjuk egyértelműen hogy mennyire káros ami régen megszokott volt.